Bejegyzések “agyfasz” címkével
Seggszóró
03:35 | 0 Comments | Címkék: agyfasz
Jézusladány
03:54 | 0 Comments | Címkék: agyfaszCsinovnyikok
A történtek okait kutatva a politikai intézményrendszer jellegét kell kiemelnünk a szubjektív, személyi tényezőkkel szemben. A magyar tisztségviselők hivataluknál fogva egy feltétlen tekintélytiszteletre és szervilizmusra épülő, bürokratikus struktúrának voltak részei, így fel sem vetődött bennük, hogy a kormányrendeletek legalitását kétségbe vonják, sőt a törvényesség látszatával sem rendelkező szóbeli vagy telefonon küldött rendelkezéseket is precízen végrehajtották.
A magyar társadalom nemhogy esetleges mentőakciókhoz, de még az üldözöttek sorsán enyhíteni akaró, passzív végrehajtói magatartáshoz sem biztosított hátteret.
A köztisztviselői kar német megszállás utáni szerepvállalásáról szólva gyakori érv, hogy jelenlétük meggátolta még kíméletlenebb végrehajtók, például nyilasok kinevezését, így végeredményben az üldözötteket segítette. Hannah Arendt a német tisztségviselők felelősségét elemezve az ehhez hasonló védekezést a háború után kitalált tündérmesének nevezte. Szerinte nem léteztek olyan bürokraták, akik a zsidóság sorsának enyhítése, az események lassítása és korlátozása érdekében vállalták a megsemmisítő folyamatban való részvételt. Magyar viszonyokra vonatkoztatva ítélete annyiban egészíthető ki, hogy a közigazgatási pozíciók megőrzésében a politikai taktikázásnak jóval nagyobb szerepe volt. A zsidómentés, mint törekvés, ehhez képest csak másodlagosan és szelektív módon, néhány ismerősnek nyújtott kedvezményekben jelentkezett.
1944-ben Magyarországon a zsidók sorsán könynyíteni akaró köztisztviselők előtt két út állt: megőrizni pozíciójukat, és a rendelkezésükre álló eszközökkel mindent megtenni az üldözöttek érdekében, vagy lemondani, hogy cselekedetükkel jelezzék beosztottjaik és a helyi közvélemény számára a helyzet rendkívüli és törvénytelen voltát. A közigazgatási vezetők többsége egyiket sem tette meg, annak ellenére, hogy a németek és kiszolgálóik jelenléte megkötötte kezüket, és érdemi cselekvésre képtelenek voltak. Tekintélyük ugyanakkor segített elkendőzni a folyamat valódi tartalmát, és megkönnyítette az események többi résztvevője számára, hogy a történtekért elhárítsa a felelősséget.
Végeredményben a magyar közigazgatás vezetői és beosztottjaik, sokan közülük vonakodva bár, de eljátszották a “végső megoldás” folyamatában számukra kijelölt szerepet.